A sikeresség, mint életforma, és hogyan érjük el

Majd negyedszázada írtam le ezeket a halhatatlan sorokat:

„Tegnap volt negyvenhárom éve, hogy meghalt Kiss Ferenc, a szegedi erdők atyja, az Alföld-fásítás úttörője, aki felhívta a figyelmet az akácpajzstetű kártékonyságára.”

Ma is minden szava, minden betűje vállalható, mi több: aktuális. Mondhatjuk szerénytelenül: kiállta az idők próbáját, mint Falus Ferenc az ice bucket challenget.

Ritkán mondok ki nagy igazságokat, de ha igen, akkor sűrűn. Például:„ Zárt rendszerben a kampány durvul.” Hogy mást ne mondjak.

Szün.

Fotó: Czeglédi Zsolt/MTI/MTVA

Kezdjük elölről (előről)

Siker, pénz, nők, csillogás – énekelte az 1986-os években az egyéni, ironikus hangvételéről és abszurd, szövegközpontú dalairól ismert Korlátolt Felelősségű Társaság zenekar, sokunk – jobban mondva inkább: sokak – nagy kedvence egykoron, sőt napjainkig. Pedig e szövegek írója, Laár András, a későbbi Besenyő István még nem sejthette jómagamat. Illetve sejthetett volna, mert akkortájt – körülbelül kábé hozzávetőlegesen idestova quasi egy-másodikos gimnázista lehettem –, már rendszeresen részt vettem úgynevezett „új hullámos” new wave együttesek (akkoriban, fiatalosan csak úgy mondtuk: bandák) koncertjein, a többi jampeccal együtt csörögtünk a dizsiben, vagy ha nem volt zsugánk, akkor hajnalig ment vaker a csajokkal a parkban a padoknál vagy a Kalefon, amíg ki nem jött a yard, csak reggel tujáztunk haza az ősökhöz.

(Mindazonáltal, a történeti hűség kedvéért meg kell jegyeznem, hogy a KFT-t pont leszartuk. Béna tévérocknak tartottuk, ami talán túlzásnak tűnik annyi év távlatából, dehát, ahogy a mondás is tartja: fiatalság = bolondság.  Ah, kár is volt idecitálni a KFT-t. Csak az idióta kezdőmondat miatt kellett. Nem ért annyit az egész.)

A siker tehát, igen a nagybetűs SIKER, erről szól ma minden, és legfőképpebben erre kíváncsi korunk fizetőképes hőse: a drága, cukorfalat olvasó. Egyébiránt nem csak és kizárólag a MA szól a sikerről, vagyis nem csak MA szól minden a sikerről, nem kizárólag minden siker a máról szól, hanem az egyéb igeidők is: a manapsághoz hasonlatosan csakúgy a közelmúlt, és nem tévedek nagyot, ha úgy vélem, a közeli múlt, a folyamatos befejezett jelen (present perfect continuous) valamint a folyamatos befejezett jövő (future perfect continuous) is a sikerről fogik majd vala lenne szólni, mint ahogy a messzi jövendő is, amellyel össze-összevetek jelenkort, természetszerűleg. Főleg jómagam tekintetében. Máris elérkeztünk a leglényegi állításhoz. Mégpedig ehhez: a sikeres ember lényege: a siker.

És siker, ezt talán könnyű belátni, nincsen anélkül, hogy sikeresen sikerüljön sikert elérni.

Minden sikeres ember mögött ott áll egy siker.

A kilencvenes évek enblematikus, hipersikeres, egyszersmind milliárdos nagyvállalkozója, Sepsi István mögött például ott állt a Sepsiker.

Néhány éve még én is azt hittem, hogy sikertelenül is lehet sikeres az ember, de aztán rá kellett jönnöm, hogy siker nélkül nem megy. Ezért sikerült elhatároznom, hogy sikeres leszek. Megfogadtam, hogy minden nap eggyel sikeresebben kelek föl, mint ahogy lefeküdtem. S a várt siker nem maradt el! A siker utolért.

Pedig nagyon mélyről indultam. Olyan mélyről, amelyet a drága, porban fetrengő, deklasszálódott, szellemi mélyszegénységben vegetáló, mizerábilis kis nyamvadt olvasó sem tud elképzelni. A poklok poklából, a gödrök gödréből, a lazrinák latrinájából, egy sugárszennyezett trágyadomb alatti fosbánya kidobott toi-toiának szeméttárolójából kapaszkodtam fölfele, egyre feljebb.

De hogyan lettem én ilyen sikeres? – kérdezheti joggal a sikertelen, nyomorult kis olvasó, aki ettől a könyvtől várja sorsának jobbra fordulását. (((Mindhiába.)))

Könnyű lenne azt mondanom, hogy úgy lettem először sikeres, hogy anyám egyszer utánam kiáltott: „Gyere fiam, Misi keres!”

De mi sem áll távoláabb tőlem, mint az ilyen tét nélküli, önmagáért való tréfálkozás.

Bizony, nem volt egyszerű sikeressé válnom. Az ember nem születik sikeresnek. Kezdetben én is sikertelen voltam, pont mint te, kedves, kis nyomi olvasó, mondhatom, szinte alig voltak sikereim, és sikertelenül próbáltam sikeressé válni.

De aztán megértettem, hogy a sikerhez vezető út a részsikereken át vezet, és sikert sikerre halmozva sikerült sikeressé válnom.

A sikeres ember záloga és sine qua nonja egyszersmind a tájékozottság. Vagy ahogy én szoktam mondani: a tájékozottság fél egészség. A tájékozottság lényege pedig, hogy az ember tudja, merről fúj a szél. Hogy mettől meddig. Eszik-e vagy isszák. Ki fingja a passzát. (S főleg elsősorban: ki kinek a paszát?)

Ezt hivatott segíteni most megjelent sikerkönyvem legitt, visszanyúlva a múlt mélységes ködébe, a sikeres ember bestseller-mankójaként.

Engedje tehát meg, hogy ünnepélyes keretek között visszafele forgassuk most az idő vasfogát. A tények visszamenőleges ismerete ugyanis nem mentesít a következmények alól, ámdeviszont a jövőbe történő (való) látás záloga. Aki a saját történelmét nem ismeri, az a futuritást nem érdemli, mondja a költő.

Illetve, teszi még hozzá a költőt, és szebben nem is zárhatnám tagadhatatlanul fontos soraimat:

„Rendezni végre közös dolgainkat,
ez jó mulatság, férfimunka volt,
s a haza fényre derül,
úgy érdemes.”

(A sikerorientált érdeklődők holnap 17.15 óra magasságában találkozhatnak a sikerszerzővel sikerkönyve társaságában Könyvfesztiválutt.)  

Népszerű
Uralkodj magadon!
Új kommentelési szabályok vannak 2016. január 21-től. Itt olvashatod el, hogy mik azok, és itt azt, hogy miért vezettük be őket.